Bemutatjuk a Modern Gyárak Éjszakája partnereit: Alföldi Nyomda Zrt.
A debreceni Alföldi Nyomda hazánk legrégebben, 1561 óta folyamatosan működő nyomdája. Pék Imre nyomdamérnökkel, a vállalat innovációs és szervezetfejlesztési főosztályvezetőjével beszélgettünk a nagymúltú cég mindennapjairól.
1. Az Alföldi Nyomda Magyarország piacvezető könyvgyártója, mintegy 400 dolgozó közreműködésével évente több mint húszmillió könyvet gyárt, aminek csaknem ötöde exportra készül. Mit gondol, melyek azok a szervezeti vagy stratégiabeli döntések, amelyek ezt a kiemelkedő folytonosságot és alkalmazkodóképességet lehetővé tették?
Ez több dolognak köszönhető. Az első az, hogy a vállalat mindig is élen járt az innovációban, soha nem féltünk az új dolgoktól, amelyekkel mások még soha nem próbálkoztak. Szinte mindenben mi voltunk a korai bevezetők, ez a technológiára és a vállalatirányítási rendszerre is igaz. Magyarországon először honosítottuk meg a nagyüzemű könyvgyártásban az ofszet technológiát, a ragasztókötést, és a hetvenes évek végén olyan könyvgyártó gépsort vásároltunk, ami Európában is egyedülálló volt. Az 1980-as években, amikor megjelentek az asztali számítógépek, mi azonnal használni kezdtük, az évtized végére már hálózatba kapcsoltuk őket, és a kilencvenes évek elején már számítógép-vezérelt vállalatirányítási rendszerrel dolgoztunk. Az éldekoráció, élnyomtatás témájában abszolút elsők voltunk, nem csak Magyarországon, de Európában is az elsők között alkalmaztuk ezt a technológiát. Megszoktuk, hogy a gyermekbetegségeket is végigkínlódjuk az új technológiákkal. Persze ez nehéz, de amikor az élvonalban vagyunk és mindenki más utánunk jön, akkor ez megszépíti a nehézségeket is.
Egy másik nagyon fontos dolog, hogy egy elkötelezett csapat dolgozik itt az Alföldi Nyomdában. Mindannyian, akik itt dolgozunk, a vezető gépmestertől az évtizedek óta itt dolgozó kisegítő kollégákig tisztában vagyunk a saját munkánk fontosságával. A régi és az új kollégák között egész „dinasztiákat” találhatunk: van, akinek szülője, sőt, a nagyszülője is már a nyomdánkban dolgozott és olyanok is vannak közöttünk, akik itt találták meg életük párját.
Régi szervezet vagyunk, a bevált működési formától nehezen térünk el. Ha mégis el kell térni, megtesszük, de ami bevált, azt megtartjuk. Több mint 40 éve jöttem ide dolgozni, és ez idő alatt több, újnak nevezett vezetési doktrína is felkapottá vált. Most éppen azt látjuk, hogy az elmúlt években az agilis módszertan terjed – újra. Mi pedig elégedetten nyugtázhatjuk, hogy ennek alapjait soha nem száműztük a működésünkből. A 465 év alatt sokrétű céggé váltunk, ami egy erős és határozott értékrendet követ. Ettől nem térünk el.
2. Melyek a cég életének legfontosabb mérföldkövei, fordulópontjai?
Az első a kezdet:1560 decemberében Huszár Gál protestáns vándorprédikátor nyomdájával az ellenreformáció üldözése elől Kassáról Debrecenbe menekül, és 1561 januárjában már itt kezdi meg a tevékenységet. Működésbe hozott sajtójával létrejön a történelmi Magyarország időrendben 9. nyomdája, az egyetlen, ami a mai napig folyamatosan működik. Fontos mérföldkő 1967: ekkor állnak üzembe az első ofszet tekercsnyomó gépeink, melyek egyikén az országban először itt készül színes nyomású napilap. 1975-ben megjelenik a fényszedő technológia. A nyomda ezt követően a számítógépes szövegfeldolgozásra saját, korát megelőző rendszert fejleszt ki. 1993-ban az Alföldi Nyomda állami tulajdonban álló részvénytársasággá alakul át. A 2000-es évektől formakészítésben modern digitális eljárások és eszközök váltják fel a korábbi műveletigényes technológiákat, és azóta is folyamatosak a fejlesztések.
Ma, 2026-ban ez a nyomda még mindig működik, azt gondolom, hogy ez elképesztő történetileg is. Van egy kis házi múzeumunk, ahol fel van sorolva egy táblán a nyomdánk összes vezetője. 47 név szerepel a táblán, körülbelül annyi, ahány amerikai elnök volt fele annyi idő alatt, szóval nálunk alacsonyabb a fluktuáció.
3. Az Alföldi Nyomda nemcsak modern gépparkkal dolgozik, hanem például a librAR alkalmazással kiterjesztett valóságot is használ könyvillusztrációkhoz, ami egyedi megközelítés a nyomdaiparban. Milyen szerepet játszik az ilyen típusú digitális innováció a cég portfóliójában?
Amikor gépeket vásárolunk, akkor nem csak a meglévő technológiát újítjuk meg, hanem a legkorszerűbb, legújabb gépeket is megpróbáljuk beszerezni, lehetőségeinkhez képest. Hasonlóan az emberi életpályához: többet adunk tovább, mint amit kaptunk.
A librAR fejlesztésünket 2018-ban indítottuk. A kinyomtatott statikus képeket egy képfelismerő algoritmus felismeri, és a másodperc töredéke alatt a kép helyére a telefon kijelzőjén már egy mozgókép jelenik meg, vagy bármilyen más digitális tartalom. Kicsit olyan, mint a varázslat. Nem gondolom, hogy innentől a klasszikus könyvek visszaszorulnának. Ez egy olyan technológia, ami nálunk egy lehetőség az illusztrátorok számára: olyan dolgokat is megjeleníthetnek így, amire egy klasszikus könyv nem képes. Folyamatosan fejlesztjük ezt az alkalmazást, jót tesz a mi PR-tevékenységünknek, mégis csupán marginálisan van jelen a portfóliónkban. A szerepe az, hogy megmutassuk, hogy mindig képesek vagyunk megújulni. Hiszünk abban, hogy minden megújul – nem kiüresedik, nem átváltozik, hanem megújul, és ehhez nekünk is alkalmazkodnunk kell.
4. Az Alföldi Nyomda jelentős export-tevékenységet végez, de a hazai közoktatási tankönyvek gyártásában is központi szerepet vállal. Hogyan alakult ez a kettős fókusz – a nemzetközi verseny és a hazai társadalmi küldetés – a vállalat stratégiájában az elmúlt években?
A nemzetközi versenyben is helytállunk. Azon a piacon, ahol mi dolgozunk, a közép-európai nyomdák versenyében, évről évre előkelőbb szerepet töltünk be. Ez annak köszönhető, hogy a nagyüzemű könyvgyártásban az Alföldi Nyomda kompromisszumok nélkül teljesíti a minőségi elvárásokat.
Számunkra a magyar könyvpiac az első, a maga ingadozásaival, a maga kockázataival. Az exportpiac és a tankönyvpiac a másik két szegmens, ahol a mi technológiáink jelen vannak. A hazai nyomdák közül a legnagyobb kapacitással dolgozunk, a tankönyvpiacnak pedig van egy szezonalitása. Az export – ami már a hetvenes években megjelent nálunk – pedig egy stabilitást jelent egész évben.
5. Mi volt a cég életében a legnagyobb kihívás?
465 évről beszélünk, egy kicsit történészkednünk kell ahhoz, hogy válaszoljak, és hadd ne egyetlen kihívást említsek. A legnagyobb kihívás a kezdeti évtizedekben az volt, hogy amikor elvándorolt vagy meghalt a nyomdász, kellett keresni valakit, aki tovább vitte a mesterséget, a műhelyt. Azóta folyamatosan működni tudunk, ami azt jelenti, hogy ezt az első kihívást mindig meg tudtuk oldani.
Ha súlyos kihívásokról beszélünk, akkor meg kell említenünk a 18. század elejét, a Rákóczi-szabadságharcot, amikor az ólombetűkből a katonák puskagolyót öntöttek. Ebből is talpra állt a nyomda. Majd jött egy tűzvész, ami mindent elpusztított, és 200 évig a városháza épületének alagsorában működött tovább a nyomda. Debrecen címerében ott van a főnixmadár, és a hamvaiból történő többszörös újjászületést a városunk nyomdája is megtapasztalta.
1990-ben átalakult a könyvpiac, ami szintén egy nagy kihívás volt. Komoly működésbeli változások következtek, az utóbbi évtizedek legnagyobb kihívása ez volt.
A 2020-as év elején, a pandémia alatt a beszállítói láncok megszakadása okozott fejtörést a beszerzési piacunkon, de mivel tőkeerősek voltunk, megnöveltük a készleteinket és így a versenytársainkhoz képest kevesebb problémát okozott a járványhelyzet időszaka.
A legnagyobb kihívásokkal napjainkban a munkaerőpiacon kell megküzdenünk.
6. Hogyan látja a könyvek, az olvasás „sorsát” a mai digitalizált világban?
Van egy olyan általános vélekedés, hogy ha több információt kapunk digitálisan, akkor kevesebb papír alapú könyvet, terméket olvasunk, de valójában ez nem igaz. Kevesebb könyvet olvasunk, mint 10 éve? Nem. Több információt szerzünk be máshonnan, de az olvasás ma is él, a könyvnyomtatás ma is fejlődik, több irodalmat fogyasztunk. A könyvek nincsenek veszélyben, a könyvek szépek, fontosak és azok is maradnak. Ha vékonyabb is lett a könyv szelete az információfogyasztás „tortájából”, ez a „torta” egyre nagyobb, és így a vékonyabb szelet súlya is növekedni tud.
Sok szó esik az e-bookok térhódításáról is. A 2010-es években az e-book terjeszkedése megállt, azóta stagnál. A hangoskönyv valamennyit növekedni tudott, de nem a print rovására. Én személy szerint abban látom a jövőt, hogy egy könyv megvásárlásakor mindhárom terméket megkapjuk és használjuk, élvezzük. Otthon, bekuckózva könyvet olvasunk, amikor utazunk és kevesebb a hely a csomagban, akkor nálunk van az e-book, amin több könyv is elfér. Amikor naponta ingázunk, tömegközlekedéssel vagy autóval, akkor ott a hangoskönyv.
Sokszor ijesztgetnek azzal, hogy a könyv idővel el fog tűnni. Véleményem szerint akkor fog eltűnni, amikor felnő az első olyan generáció, aki gyerekként nem kapott könyvet a kezébe.
7. Vezetőként milyen érzés egy ilyen nagymúltú cég élén állni? Mire a legbüszkébb?
Az Alföldi Nyomda cégvezetője ezt úgy fogalmazta meg, hogy felelősség a múlttal szemben, felelősség a jövővel szemben. Ennél szebben én sem tudnám mondani. Annak a csapatnak, akikkel együtt dolgozunk, ez szövi be az életét. Van bennünk egy alázat a múlttal szemben, nem lehet csak úgy abbahagyni. A legbüszkébbek arra vagyunk, hogy minden válságból ki tudtunk jönni. Azt az értékrendet, amit képviselünk, a személyi értékrendembe is beépítettem. Középiskolásként döntöttem úgy, hogy nyomdász leszek és ma sem döntenék másképp. Pályafutásom során önmagam lehettem és jól éreztem magam, ennél többet nem is kívánhattam volna.
8. Önök partnereink a Modern Gyárak Éjszakáján. Hogyan találkoztak a programmal? Miért tartják fontosnak a programot?
Még az IFKA keresett meg minket, csatlakoztunk a Modern Mintaüzem Programhoz, majd a Modern Gyárak Éjszakájához is. Nagyon fontosnak tartjuk ezt a programot, hozzánk rendszeresen jönnek látogatók szervezett keretek közt, így az MGYÉ nagyszerű alkalom volt arra, hogy a lakosság körében is megmutassuk magunkat. Pályaorientációs szempontból is jó alkalom, hogy a fiatalok megláthassák a nyomdászat szépségeit. Hadd lássák, hogy a nyomdászat egy korszerű tevékenység, modern technológiákkal átszőve, egy olyan pálya, amit érdemes választani!
Fotók: Alföldi Nyomda Zrt.
1. Az Alföldi Nyomda Magyarország piacvezető könyvgyártója, mintegy 400 dolgozó közreműködésével évente több mint húszmillió könyvet gyárt, aminek csaknem ötöde exportra készül. Mit gondol, melyek azok a szervezeti vagy stratégiabeli döntések, amelyek ezt a kiemelkedő folytonosságot és alkalmazkodóképességet lehetővé tették?
Ez több dolognak köszönhető. Az első az, hogy a vállalat mindig is élen járt az innovációban, soha nem féltünk az új dolgoktól, amelyekkel mások még soha nem próbálkoztak. Szinte mindenben mi voltunk a korai bevezetők, ez a technológiára és a vállalatirányítási rendszerre is igaz. Magyarországon először honosítottuk meg a nagyüzemű könyvgyártásban az ofszet technológiát, a ragasztókötést, és a hetvenes évek végén olyan könyvgyártó gépsort vásároltunk, ami Európában is egyedülálló volt. Az 1980-as években, amikor megjelentek az asztali számítógépek, mi azonnal használni kezdtük, az évtized végére már hálózatba kapcsoltuk őket, és a kilencvenes évek elején már számítógép-vezérelt vállalatirányítási rendszerrel dolgoztunk. Az éldekoráció, élnyomtatás témájában abszolút elsők voltunk, nem csak Magyarországon, de Európában is az elsők között alkalmaztuk ezt a technológiát. Megszoktuk, hogy a gyermekbetegségeket is végigkínlódjuk az új technológiákkal. Persze ez nehéz, de amikor az élvonalban vagyunk és mindenki más utánunk jön, akkor ez megszépíti a nehézségeket is.
Egy másik nagyon fontos dolog, hogy egy elkötelezett csapat dolgozik itt az Alföldi Nyomdában. Mindannyian, akik itt dolgozunk, a vezető gépmestertől az évtizedek óta itt dolgozó kisegítő kollégákig tisztában vagyunk a saját munkánk fontosságával. A régi és az új kollégák között egész „dinasztiákat” találhatunk: van, akinek szülője, sőt, a nagyszülője is már a nyomdánkban dolgozott és olyanok is vannak közöttünk, akik itt találták meg életük párját.
Régi szervezet vagyunk, a bevált működési formától nehezen térünk el. Ha mégis el kell térni, megtesszük, de ami bevált, azt megtartjuk. Több mint 40 éve jöttem ide dolgozni, és ez idő alatt több, újnak nevezett vezetési doktrína is felkapottá vált. Most éppen azt látjuk, hogy az elmúlt években az agilis módszertan terjed – újra. Mi pedig elégedetten nyugtázhatjuk, hogy ennek alapjait soha nem száműztük a működésünkből. A 465 év alatt sokrétű céggé váltunk, ami egy erős és határozott értékrendet követ. Ettől nem térünk el.
2. Melyek a cég életének legfontosabb mérföldkövei, fordulópontjai?
Az első a kezdet:1560 decemberében Huszár Gál protestáns vándorprédikátor nyomdájával az ellenreformáció üldözése elől Kassáról Debrecenbe menekül, és 1561 januárjában már itt kezdi meg a tevékenységet. Működésbe hozott sajtójával létrejön a történelmi Magyarország időrendben 9. nyomdája, az egyetlen, ami a mai napig folyamatosan működik. Fontos mérföldkő 1967: ekkor állnak üzembe az első ofszet tekercsnyomó gépeink, melyek egyikén az országban először itt készül színes nyomású napilap. 1975-ben megjelenik a fényszedő technológia. A nyomda ezt követően a számítógépes szövegfeldolgozásra saját, korát megelőző rendszert fejleszt ki. 1993-ban az Alföldi Nyomda állami tulajdonban álló részvénytársasággá alakul át. A 2000-es évektől formakészítésben modern digitális eljárások és eszközök váltják fel a korábbi műveletigényes technológiákat, és azóta is folyamatosak a fejlesztések.
Ma, 2026-ban ez a nyomda még mindig működik, azt gondolom, hogy ez elképesztő történetileg is. Van egy kis házi múzeumunk, ahol fel van sorolva egy táblán a nyomdánk összes vezetője. 47 név szerepel a táblán, körülbelül annyi, ahány amerikai elnök volt fele annyi idő alatt, szóval nálunk alacsonyabb a fluktuáció.
3. Az Alföldi Nyomda nemcsak modern gépparkkal dolgozik, hanem például a librAR alkalmazással kiterjesztett valóságot is használ könyvillusztrációkhoz, ami egyedi megközelítés a nyomdaiparban. Milyen szerepet játszik az ilyen típusú digitális innováció a cég portfóliójában?
Amikor gépeket vásárolunk, akkor nem csak a meglévő technológiát újítjuk meg, hanem a legkorszerűbb, legújabb gépeket is megpróbáljuk beszerezni, lehetőségeinkhez képest. Hasonlóan az emberi életpályához: többet adunk tovább, mint amit kaptunk.
A librAR fejlesztésünket 2018-ban indítottuk. A kinyomtatott statikus képeket egy képfelismerő algoritmus felismeri, és a másodperc töredéke alatt a kép helyére a telefon kijelzőjén már egy mozgókép jelenik meg, vagy bármilyen más digitális tartalom. Kicsit olyan, mint a varázslat. Nem gondolom, hogy innentől a klasszikus könyvek visszaszorulnának. Ez egy olyan technológia, ami nálunk egy lehetőség az illusztrátorok számára: olyan dolgokat is megjeleníthetnek így, amire egy klasszikus könyv nem képes. Folyamatosan fejlesztjük ezt az alkalmazást, jót tesz a mi PR-tevékenységünknek, mégis csupán marginálisan van jelen a portfóliónkban. A szerepe az, hogy megmutassuk, hogy mindig képesek vagyunk megújulni. Hiszünk abban, hogy minden megújul – nem kiüresedik, nem átváltozik, hanem megújul, és ehhez nekünk is alkalmazkodnunk kell.
4. Az Alföldi Nyomda jelentős export-tevékenységet végez, de a hazai közoktatási tankönyvek gyártásában is központi szerepet vállal. Hogyan alakult ez a kettős fókusz – a nemzetközi verseny és a hazai társadalmi küldetés – a vállalat stratégiájában az elmúlt években?
A nemzetközi versenyben is helytállunk. Azon a piacon, ahol mi dolgozunk, a közép-európai nyomdák versenyében, évről évre előkelőbb szerepet töltünk be. Ez annak köszönhető, hogy a nagyüzemű könyvgyártásban az Alföldi Nyomda kompromisszumok nélkül teljesíti a minőségi elvárásokat.
Számunkra a magyar könyvpiac az első, a maga ingadozásaival, a maga kockázataival. Az exportpiac és a tankönyvpiac a másik két szegmens, ahol a mi technológiáink jelen vannak. A hazai nyomdák közül a legnagyobb kapacitással dolgozunk, a tankönyvpiacnak pedig van egy szezonalitása. Az export – ami már a hetvenes években megjelent nálunk – pedig egy stabilitást jelent egész évben.
5. Mi volt a cég életében a legnagyobb kihívás?
465 évről beszélünk, egy kicsit történészkednünk kell ahhoz, hogy válaszoljak, és hadd ne egyetlen kihívást említsek. A legnagyobb kihívás a kezdeti évtizedekben az volt, hogy amikor elvándorolt vagy meghalt a nyomdász, kellett keresni valakit, aki tovább vitte a mesterséget, a műhelyt. Azóta folyamatosan működni tudunk, ami azt jelenti, hogy ezt az első kihívást mindig meg tudtuk oldani.
Ha súlyos kihívásokról beszélünk, akkor meg kell említenünk a 18. század elejét, a Rákóczi-szabadságharcot, amikor az ólombetűkből a katonák puskagolyót öntöttek. Ebből is talpra állt a nyomda. Majd jött egy tűzvész, ami mindent elpusztított, és 200 évig a városháza épületének alagsorában működött tovább a nyomda. Debrecen címerében ott van a főnixmadár, és a hamvaiból történő többszörös újjászületést a városunk nyomdája is megtapasztalta.
1990-ben átalakult a könyvpiac, ami szintén egy nagy kihívás volt. Komoly működésbeli változások következtek, az utóbbi évtizedek legnagyobb kihívása ez volt.
A 2020-as év elején, a pandémia alatt a beszállítói láncok megszakadása okozott fejtörést a beszerzési piacunkon, de mivel tőkeerősek voltunk, megnöveltük a készleteinket és így a versenytársainkhoz képest kevesebb problémát okozott a járványhelyzet időszaka.
A legnagyobb kihívásokkal napjainkban a munkaerőpiacon kell megküzdenünk.
6. Hogyan látja a könyvek, az olvasás „sorsát” a mai digitalizált világban?
Van egy olyan általános vélekedés, hogy ha több információt kapunk digitálisan, akkor kevesebb papír alapú könyvet, terméket olvasunk, de valójában ez nem igaz. Kevesebb könyvet olvasunk, mint 10 éve? Nem. Több információt szerzünk be máshonnan, de az olvasás ma is él, a könyvnyomtatás ma is fejlődik, több irodalmat fogyasztunk. A könyvek nincsenek veszélyben, a könyvek szépek, fontosak és azok is maradnak. Ha vékonyabb is lett a könyv szelete az információfogyasztás „tortájából”, ez a „torta” egyre nagyobb, és így a vékonyabb szelet súlya is növekedni tud.
Sok szó esik az e-bookok térhódításáról is. A 2010-es években az e-book terjeszkedése megállt, azóta stagnál. A hangoskönyv valamennyit növekedni tudott, de nem a print rovására. Én személy szerint abban látom a jövőt, hogy egy könyv megvásárlásakor mindhárom terméket megkapjuk és használjuk, élvezzük. Otthon, bekuckózva könyvet olvasunk, amikor utazunk és kevesebb a hely a csomagban, akkor nálunk van az e-book, amin több könyv is elfér. Amikor naponta ingázunk, tömegközlekedéssel vagy autóval, akkor ott a hangoskönyv.
Sokszor ijesztgetnek azzal, hogy a könyv idővel el fog tűnni. Véleményem szerint akkor fog eltűnni, amikor felnő az első olyan generáció, aki gyerekként nem kapott könyvet a kezébe.
7. Vezetőként milyen érzés egy ilyen nagymúltú cég élén állni? Mire a legbüszkébb?
Az Alföldi Nyomda cégvezetője ezt úgy fogalmazta meg, hogy felelősség a múlttal szemben, felelősség a jövővel szemben. Ennél szebben én sem tudnám mondani. Annak a csapatnak, akikkel együtt dolgozunk, ez szövi be az életét. Van bennünk egy alázat a múlttal szemben, nem lehet csak úgy abbahagyni. A legbüszkébbek arra vagyunk, hogy minden válságból ki tudtunk jönni. Azt az értékrendet, amit képviselünk, a személyi értékrendembe is beépítettem. Középiskolásként döntöttem úgy, hogy nyomdász leszek és ma sem döntenék másképp. Pályafutásom során önmagam lehettem és jól éreztem magam, ennél többet nem is kívánhattam volna.
8. Önök partnereink a Modern Gyárak Éjszakáján. Hogyan találkoztak a programmal? Miért tartják fontosnak a programot?
Még az IFKA keresett meg minket, csatlakoztunk a Modern Mintaüzem Programhoz, majd a Modern Gyárak Éjszakájához is. Nagyon fontosnak tartjuk ezt a programot, hozzánk rendszeresen jönnek látogatók szervezett keretek közt, így az MGYÉ nagyszerű alkalom volt arra, hogy a lakosság körében is megmutassuk magunkat. Pályaorientációs szempontból is jó alkalom, hogy a fiatalok megláthassák a nyomdászat szépségeit. Hadd lássák, hogy a nyomdászat egy korszerű tevékenység, modern technológiákkal átszőve, egy olyan pálya, amit érdemes választani!
Fotók: Alföldi Nyomda Zrt.